Bodrogszentes község Felső-Bodrogköz szívében, Királyhelmectől 6 km-re nyugatra fekszik, a Helmeci hegység peremén. 1228-ban említik először írott forrásban, mégpedig egy oklevélben, amely „szentesi Vethe fia, Péter és az esztergomi érsek vitájáról tudósított”. A falu lakossága nagy valószínűséggel már a 16. század végétől többségében református. Legkorábbról ismert református lelkésze 1598-ból való. A települést a 19. század végétől hivatalosan Bodrogszentesnek hívják, megkülönböztetve ezáltal más, ugyancsak Szentes nevű községektől.

Egy régi helyi legenda szerint a „Bodrogszentes” elnevezés egy csata emlékét őrzi. Állítólag a mai templom helyén írták alá a békeszerződést. Ez a helyet „Szent helynek” nevezték el, majd egy templomot építettek ide. Fokozatosan házak és később egy falu is épült körülötte.

Egyik érdekesség, hogy 1960 és 1989 között betiltották a kereszténységre utaló neveket, ezért a falut 29 évig „Plešany”-nak hívták. Mindössze 1989 után kapta vissza eredeti nevét. További érdekesség, hogy a Szlovák Posta 2009. január 2-án egy templomtorony mintával ellátott postai bélyeget bocsátott ki.

A templom a falu keleti peremén lévő lejtőn áll. Régiónk középkori szakrális építészetének egyik legérdekesebb gyöngyszeme. Az eredeti templom valamikor a 13. század elején épült egy meghatározó helyen, a falu feletti dombon. Egy kisméretű, egyhajós, nyugati tornyú téglaépület volt, empóriummal és egy szentéllyel. Úgy tűnik, a térség egyik legfényűzőbb román kori falusi temploma lehetett.

A 15. század második felében jelentősen átépítették, mivel a hívek száma ekkorra nagyon megnövekedett. A templom hajóját déli és keleti irányban bővítették, amihez szükség volt a hajó déli, román stílusú falának és az eredeti szentélynek lebontására. Helyére egy lényegesen nagyobb, sokszögű presbitérium került. Ezen kívül északi oldalról egy négyszögletes alaprajzú sekrestye épült hozzá. A hajó déli irányú kiterjesztésével a torony a nyugati homlokzat tengelyén kívülre került. A 16. században a hívek nagy része áttért a református hitre. A templom barokk kori rekonstrukciója 1794-ben valósult meg, amikoris a hajó fakazettás mennyezetet kapott. A templom belsejét is ekkor alakíttatta át a református gyülekezet. Elkészült a festett famennyezet, valamint a román kori nyugati karzat terének növelésére egy festett táblákkal díszített deszkamellvédű új karzat is. Az épület a máig látható formáját 1907-ben kapta, amikor Sztehló Ottó tervei szerint észak felé egy karzatos térrésszel bővítették. Ezzel a román kori torony ismét a nyugati homlokzat középpontjába került, valamint megépült egy hosszanti kápolna is az északi oldalon.

A Református Keresztény Egyház helyi gyülekezetéhez tartozó templom máig liturgikus célokat szolgál. A legutóbbi, 2017-ben elvégzett teljes körű felújítás után kiváló állapotban van.