Tiszacsernyőt egy 1947-ben született kormánydöntés után hozták létre az újonnan meghúzott, akkoriban még csehszlovák-szovjet határon. Mivel a második világháború utáni politikai helyzet miatt ezen a határon is egy szárazföldi átrakóállomásra volt szükség, a település születését a vasúti komplexum létrehozásával egy időre datálják. A vasút és a város fokozatos fejlődésével egyre több munkás özönlött ide, rövid időn belül pedig már több ezren dolgoztak a térségben és szinte minden környékbeli család legalább egy tagja ennek a komplexumnak a munkatársa volt. A kisváros eddigi történelmének legnevezetesebb napjaira 1968. július 29. és augusztus 1. között került sor, amikor itt, Tiszacsernyő szívében kerítettek sort Alexander Dubček, a prágai tavasz kulcsemberének és Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár bilaterális találkozójára. Ezzel az eseménnyel a város örökre beírta magát a világtörténelem nagykönyvébe, de nem véletlen, ha az itt élő fiatalabb generáció vagy az ide látogatók nem szembesülnek velük.

(forrás: TASR)

Az egykor szebb napokat is látott kisvárosban egyetlen jel sem utal ezekre a történésekre, a találkozónak helyt adó, az egykori városi mozival összefüggő épület pedig hosszú évek óta katasztrofális, félig kihasználatlan állapotban van. A környékbeliek túlnyomó része a helyi önkormányzatot okolja a történtek miatt, annak ellenére is, hogy az épület nem a város, hanem a Szlovák Vasúttársaság (ŽSR) tulajdonában van.

A település legmeghatározóbb épületét és legismertebb tájékozódási pontját máig is a vasútállomás és a hozzá tartozó váróterem jelenti, mely állapotát és berendezéseit tekintve egy valódi időutazásban részesíti az ide látogatókat. Nem tagadás, hogy az épületet részben már többször is felújították, de a Barátság kőoloajvezetéket és a felszabadító orosz hadsereg tankistáit ábrázoló, több méter magas poszt kommunista festményeknek, vagy éppen a ciril betűvel írt feliratoknak köszönhetően a régmúlt időkben érezheti magát az ide tévedt utazó.

Európa egykoron legnagyobb szárazföldi átrakóállomása

Tiszacsernyőt általában a legnagyobb szárazföldi kikötőként szokták emlegetni. Egy olyan nagy kiterjedésű területet, ahol a normál és a széles nyomtávú vágányok összefonódnak, joggal neveznek így. A tiszacsernyői vasúti átrakótelepet 1946-ban hozták létre a Csehszlovák Köztársaság kormányhatározata alapján a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti árucsere biztosítására. Ekkor épült meg tehát Csehszlovákia addigi legnagyobb vasúti átrakóállomása. Az építkezéshez egy olyan térséget különítettek el, amely a közel 10 kilométeres területen elérte a 160 kilométeres vágányhosszt a pályán. Az átrakóállomás építése 1946 májusában kezdődött. 1947. április 15-én a Szlovákiában épített széles nyomtávú vasúti vonal egyesült a Szovjetunió területén lévő széles nyomtávú vasúti vonallal. Először négy, 1435 mm-es nyomtávú vágányt építettek, amelyet ezt követően további négy vágánnyal egészítettek ki. Ezek közül három 1524 mm-es nyomtávú vágány volt.

Az átrakótelep működésének első éveiben arra számítottak, hogy a határ keleti részéről áradnak majd a nyersanyagok, főképp a nehézipar és a textilipar számára. A legintenzívebb áruforgalom azonban az 1947-es nagy szárazság miatti gabonaátrakodáskor volt. Később a szállított és átrakott áru összetételét nagy mértékben az 1960-tól épülő kassai Kelet-Szlovákiai Vasmű befolyásolta. A vasérc volt és napjainkban továbbra is az egyik legfontosabb árucikk. A 80–90-es években Tiszacsernyőnek még közvetlen vasúti kapcsolata volt a 800 km-re lévő Prágával, valamint a csaknem 550 km- re fekvő Pozsonnyal. Éjjeli és nappali gyorsvonatok is jártak ezeken a szakaszokon. Budapestre is el lehetett innen jutni, sőt egy időben Keszthely volt az egyik vonat végállomása. 1989-ben következett be lényeges változás a vasutas kisváros életében. A rendszerváltást követően, a létrejövő korai kapitalizmus időszakában az egykor nyüzsgő település egyre inkább elnéptelenedett. A nagy változások következtében az átrakodóállomás elkezdett leépülni. Legnagyobb fénykorában 6000 embernek adott munkát. Mára már csak 2000 ember dolgozik itt és legfeljebb 100 km-t tesznek meg innen a vonatok Kassáig.