A gótikus emlékmű vélhetőleg a 14. századból származik. Úgy feltételezik, hogy ez a legrégibb híd egész Szlovákiában. A Tisza egyik holtágán ível át, amelyet ma már zöld növényzet tarkít. A folyó ezen szakasza a vízszabályozás következtében teljesen kiszáradt. A 19. században vízügyi szakemberek próbálták a folyót visszaterelni az eredeti mederbe, azonban víz utoljára itt az 1980-as években csörgedezett. A híd, amely több árvizet is túlélt, máig sértetlen.

Építése valószínűleg Lelesz másik fontos műemlékéhez, a kolostorhoz kapcsolódik. Azokban az időben a kolostorokat a földterületeikből és erdeikből, valamint helyi bevételekből tartották fenn. Emellett vám- és árujoguk is volt, ami azt jelentette, hogy pénzt kaptak minden hídon való átkelés után. A Szent Gotthárd kőhíd valószínűleg egy ilyen híd lehetett.

Fénykorában része volt annak a 17 kilométeres szakasznak, amely összekötötte Királyhelmecet Nagykapossal. Egy igazi építészeti műemlék, amely 70 méter hosszú és körülbelül 5 méter széles. A két kocsi szélességű, négy íves híd rámpával van mindkét végén kissé kiszélesítve. Építőanyagát a Királyhelmec fölé magasodó dombok vulkáni eredetű, szürke andezitje adta, amelyet az akkori hídépítők lapos darabokra osztottak és kötőanyag nélkül, szárazon raktak egymásra.

A Lelesz község melletti gótikus kőhidat Szent Gotthárdról nevezték el. Nevét csak a 18. században kapta, amikor a helyi kolostorban cseh szerzetesek dolgoztak. A cseh szerzetesek új hagyományokat hoztak a helyiek életébe, mint például Nepomuki Szent János és Hildesheimi Szent Gotthárd kultuszát. A rend elhelyezte Szent Gotthárd szobrát a hídon, ami alapján később aztán elnevezték. Egyes források szerint a két szent szobra díszítette a hidat egészen 1848-ik. Azonban, hogy ezek a szobrok hol vannak és mi lett velük, azt máig nem tudni.

Gotthárd 960-ban született Ratmund szolgájának fiaként a passaui egyházmegyében lévő Reichersdorfban. Itt végezte tanulmányait és a források szerint 16 évesen apáttá nevezték ki. 1022-ben Hildesheim (Hannovertől délre található) püspöke lett és igyekezett megreformálni a rend életét. Templomépítőként is ismert volt, az egyházmegyében mintegy harminc templom épült meg az ő kezdeményezésére. A krónikások szerint elmélyült szerzetesi életet élt, közvetlen környezetében bölcs nyugalmáról is közismert volt. Bajorország kiemelkedő építésze és tanítója volt. 1038-ban halt meg püspöki székében az akkor tekintélyesnek számító, 78 éves korában. 1131-ben II. Ince pápa szentté nyilvánította és tiszteletére szülővárosában bazilikát építettek. Maradványait a hildesheimi székesegyház kriptájában őrzik. Tiszteletét bencés és ciszterci szerzetesek terjesztették el Európa-szerte, így jutott el neve Lelesz községbe is, ahol hidat neveztek el róla.

A híd jelenleg elsősorban turisztikai látványosságként szolgál. Mint műemléket 1994-ben újították fel a Pro Slovakia alap támogatásának köszönhetően. Lelesz meglátogatásakor érdemes megtekinteni a közeli premontrei kolostort, az ártéri erdőket és a mocsarakat is, amelyek egy madárvédelmi terület részét képezik.