A község határában kialakult hatalmas szurdokvölgy nemcsak a Kassai régió, hanem az ország egyik legkiemelkedőbb természeti szépsége. Kassától mindössze 40 kilométerre, a Szlovák-karsztban található. A völgy az itt csörgedező Szár pataknak köszönheti a mai formáját. A patak két oldalán meredek út vezet a hasadék belsejébe. A Szádelői-völgy leglátványosabb része a 105 méter magas, különálló Cukorsüveg elnevezésű sziklacsúcs, amely nemcsak a fotósok, de a hegymászók kedvelt helye is. A völgyben rengeteg kisebb-nagyobb barlang és vízmosás található. A völgy közelében egy nagyobb terjedelmű feltáratlan barlang is rejtőzik, a Borka és Szádelő közti hegy egyik eldugott zugában.

A Szádelői-völgy a bátrabbak számára éjszaka is gyönyörű látványt kínál, a sziklafalak körvonala gyönyörűen kirajzolódik a szemközti cementgyár reflektorfényben. Csakúgy, mint a modernkor emberét, az itteni őslakosokat is nagy bámulattal töltötték el a völgy bizarr szirtjei és feltűnő sziklaképződményei. Ezért nagyon találó összehasonlítás alapján, olyan jellegzetes neveket adtak egy-egy sziklaképződménynek, mint például a Cukorsüveg, az Ördög útja, a Megkövesedett pásztor és hasonlók. Ezek mindmáig általános használatban maradtak és képzeletbeli hősökkel népesítették be az egész völgyet. A szerencsés vagy épp tragikus sorsú hősök a szájhagyomány útján terjedő regékben keltek életre. Stibrányi Gusztáv és Kolár Péter gyűjtötte egy csokorba és adta ki Szádelői Regék címen a község derekas apái és anyái által mindmáig féltett kincsként őrzött történeteket az 1970-es években. Ebben a gyűjteményben a völgy azon regevilága elevenedik meg az olvasó előtt, amely nemzedékről nemzedékre szállt, amelyet a szülők fiaiknak, lányaiknak mondtak el, hogy tovább adják sajátos örökségüket az utánuk következőknek. A történeteket hosszú téli estéken a nagy asztal körül ülve, a mécses lágyan lobogó lángja mellett, búzatisztogatás közben mesélték az idősebbek a fiatalabbaknak, de ugyancsak elhangoztak egy-egy vidám vendéglátás során, vagy éppen kukoricafosztás közben.

A 20. század második felében – elsősorban a televízió hatására – megszűntek a hagyományos falusi összejövetelek és gyengült a fiatalok érdeklődése a múlt iránt. A mondák, regék szájról szájra történő átadása a háttérbe szorult, azonban az amatőr és hivatásos irodalmárok munkásságának köszönhetően sokat papírra vetettek. Tompa Mihály éppen ezen a vidéken végezte kutatómunkáját, amely során megismerte az itteni regevilág roppant gazdaságát, amit ezután meg is énekelt:

Regényes völgyes s emlékezetes

Romokkal messzelátó bércorom,

Tar szikla, zöld mező, erdő s patak

Rom és patak környékén ősregék

Szólnak lelkedhez mindenütt.

                                                 (Lófő)

A Szádelői regék című gyűjteményben olvasható többek között: Az ördög nászútja, A cukorsüveg regéje, A cukorsüveg tornai regéje, A megkövesedett pásztor, Urak ergetője, A Szádelői-völgy keletkezése, Rege IV. Béla királyról, Ravatal, A két szomszédvár regéje, A felső malom regéje, A Csengő-barlang mendemondák, de két megtörtént eset: A szárpataki malom és Kossuth Lajos Szádelőben is feljegyzésre került.

Testvér! rohanj és add tovább a lángot!

Hordozd körül a völgyön, bérceken

lobogtasd meg! S tán égig érő máglyát

gyújt lángra szívig harsanó szavad:

a lángnak kialudni nem szabad!

                                                                                       Ásguthy Erzsébet